website-trailer!

ilyen lesz, csak működni fog

új induló csoport

ehelyett:

inkább cselekedj!

Hardside Kettlebell Gym

mondhatnám, hogy eddig azért nem írtam semmit, mert az új termen pörögtünk, de ez csak részben igaz. de amúgy valóban az új termen pörögtünk! nem egy bebukás, csalódás, kudarc, átverődés és hasonló nyalánkságok után ma végre leparkettáztuk (aki összetöri…!!! ), kitakarítottuk, és edzésre alkalmassá tettük az új kis otthonunkat.

van még dolog bőven, van még bajunk elég, de lóbálni már lehet, és ez a lényeg!

köszönöm mindenkinek, aki segített, drukkolt, részt vett, gondolt ránk, utált minket, vagy akármi

MEGCSINÁLTUK!

BalatonBELLe forever!

köszönet!!!!!!

most jön az Oscar-átadáskor szokásos köszönetnyilvánító-lista.

 

MINDENKINEK köszönöm, aki eljött az edzőtáborba, emeltétek az esemény fényét a jelenlétetekkel!

 

nem tudok kiemelni mindenkit, mert akkor túl hosszú lenne a beszéd, ráadásul feledékeny is vagyok, tehát még hibázok is.

köszönöm a segítséget a bellek szállításában, a szombati vacsit, a rengeteg fényképet és videót, és legfőképpen a jó hangulatot, igazi kis csapatépítő tréning volt

vízzel-vassal…..

….telt el 4 nap a Balatonon. Szigi Ati RKC-val összehoztuk a balatoni edzőtábort Lellén, a BME üdülőjében.

lehetetlen minden leírni, így marad a mozaik életképekből és tanulságokból.

mert persze rengeteget tanultam.  az Ati által tartott edzésekből, a visszajelzésekből, a tapasztalatokból, és a hazajövetelből is. erre kitérek a végén.

ami biztos: erre szükségünk van jövőre is. a hangulat pazar volt, a környezet csodálatos, a víz tiszta, és pont megfelelő mélységű ahhoz, hogy térdig álljunk benne, és swingeljünk, snatcheljünk (bár ez vízben nagyon csúszik), nyomjunk, guggoljunk. a legjobb, ahogy lassan besüllyed az ember lába az iszapba, és egyre stabilabban áll swing közben. de ha hibázik…. akkor nincs kis korrigáló oldalra csusszantása a lábnak. akkor bizony gyönyörűen beleborulsz

amit kicsit reklamáltak, az a kaja volt, de azt leszámítva, hogy a békebeli menzakaját idézte, nekem nem volt vele problémám. sokan kifejezetten élvezték a nosztalgiát

ha valamelyik nap olyan volt, amit nem szerettem, Buborék, az ebem lelkesen befalta (4 napon át kajáltatta mindenki, egy falat kutyakaját nem evett, még jó, hogy csomagoltam neki ). én meg ebédeltem sajtos-tejfölös lángost, meg palacsintát. 4 nap alatt +2kg, de! testzsírszázalék -2%. ezek szerint a lángos engem szálkásít

a banda fele keményebb, a másik fele enyhébb edzésekre vágyott volna, de én rájöttem a megoldásra: keményebbek lesznek, hiszen letenni a súlyt mindig ér, megsérülni nem.

ami nekem tetszett az edzésekben, az pontosan az volt, hogy nem együtt ketten tartottuk Atival, hanem külön-külön, én a délelőttit, ő a délutánit (vasárnap reggelt kivéve, cseréltünk, mert már nem volt hangom). természetesen, segítettük egymást, de így teljesen kétféle edzések jutottak mindenkinek.

Ati edzései egy ívre épültek, az enyémek blokkokra voltak bontva, és úgy felépítve a 4 napra. ami a jó, rengeteg nyújtást tanultam, illetve juttatott eszembe a 4 nap, amikre itt végre volt hely és lehetőség.

átfutottam a bejegyzést most. személyesre váltok.

nem tudom igazán visszaadni azt a jó hangulatot, amit éreztem ott. a tűző nap, vagy éppen egy napig ordító szél ellenére edzeni a szabadban pazar. a vízben nekem egyszerűen mennyei kifejezetten imádom a fent említett beleborulást, és érezni, ahogy szántja a vizet a bell néha. ráadásul a DD bellek úgy forognak a kézben vizesen, mint a legolajozottabb csapágy. csúsznak is persze, mint a fene, de nekem pont jó volt. másnak meg letépte a kezét. hiába, nem vagyunk egyformák. (ha szabad, én térdig a Balatonban próbálnám majd meg a snatch-tesztemet )

Zsigánk természetesen floor-presselt a Balatonban. néha láttuk a két bellt, meg a bugyborékokat.

iszapba fúrt lábbal sokan egylábas guggoltak, csak a sikerélmény végett.

Gáborom az össze létező asztalon sárkány-nyelveket csinált, és az összes létező vízszintes felületen húzódzkodott.

a szombati Balaton Bell Games nagyon jól sikerült (bár kicsit elszámoltuk magunkat, mert hosszabb lett mint hittük)

a csapatok helyezését itt azért nem sorolom fel, mert nem ez volt a lényeg. nagyon sokan nyújtottak kiemelkedő teljesítményt, és láttam, ezt senki nem fogja tudni letagadni, mindenki röhögött legalább egyszer valamin. és igazából ez volt a célunk a verseny kitalálásával, nem maga a győzelem.

szombat este Dr. Tíbor séf vezetésével remek kakas sertéspöri készült második vacsinak, és zenei aláfestéssel hajnali 3-ig boldogítottuk egymást majdnem mindannyian.

kihagytam egy csomó mindent szerintem. képeket várom, hogy befussanak, rengeteg lett. az eddigi visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát. biztosan nem volt tökéletes, de az első balatoni kettlebell táborunk volt ez, és biztosan nem az utolsó. mindig van hova fejlődni

végül visszatérek az utolsó tanulságra, amivel hétfőn szembesültem, miután vasárnap este hazajöttünk.

a táborban 4 napig edzettünk, égtünk a napon, rohangáltunk fel-alá, nem éppen minőségi warrior-kajákat eszegettünk, kávéztunk, citromos söröztünk, esténként fröccsöztünk, buliztunk, 4-6 órákat aludtunk csak. de egy percig nem voltam fáradt, vagy álmos. hazajöttem, hétfőre aludtam vagy 10 órát, nehezen keltem, leültem a gép elé, és 2 óra múlva majd leragadt a szemem. az én megfejtésem, hogy az ülés valóban valami elképesztően tönkrevágja az embert….. mert más ötletem nincs. úgyhogy most fel is kelek

Jövőre veletek, meg még többekkel ugyanott!

 

 

some rules are meant to be broken

az élet mozgás.

a helyes mozgás szabályait azért kell(ene) betartani, hogy megszeghessük a civilizáció által ránk erőltetett hamis, nyereségvágyon és megtévesztésen alapuló szabályokat.

egész nap gépek előtt, vagy gépekben ülünk.  amennyire csoda dolog az internet, annyira be is szippant. akkor is, ha “csak” a tudásvágyunkat elégítjük ki vele, és kiolvassuk a nagyvilágot.

majdhogynem a sarki boltba is csak autóval megyünk el, hiszen visszafelé cipelni kell. (persze, vannak reális esetek, mert Síva tudna csak hazavinni hat rekesz ásványvizet kézben)

itt vagyok például én. elég rossz példa, de itt vagyok pontosan ezt csinálom, jó, hogy vécére nem autóval megyek….

mindeközben dől ránk az infó az egészséges életmódról, a testmozgásról, az étkezésről. és mi történik, ha random Jocika vagy Évike nekiáll életmódot váltani?

lemegy egy szép terembe, és gépekbe ül, rázatni magát, vibrálni, tekerni, súlyokat nagyon-nagyon-nagyon kötött pályán rángatni. oké, a szimpla tévébámulásnál már egy fokkal jobb.

mellé megeszi az egészségesnek hirdetett joghurt(k)rémes akármit, egészségpelyhet, és társait (finomított szénhidrát rulez – lásd http://www.rotoruadailypost.co.nz/local/news/study-identifies-carbs-rush/3955420/ ), vagy a káposztalevest. meg ezer más megalapozatlan étkezési mizériát, ezek közt most nem teszek igazságot. pláne, hogy nem is értek hozzá, csak érzem, mi esik jól, és mi nem.

x nap, hét, hónap edzéssel-diétával elér valamit. vagy nem. így hát csalódik, és a szokásos mókuskerék kezdődik újra, jojó-effektussal, fájó ízületekkel, sérülésekkel, visszahízással, minden földi jóval.

erről sokan írtak már sok remek dolgot. és szerintem aki kicsit is használja az ösztöneit, az rájön, hogy itt mi a hiba.

a civilizáció ártalmait nem a civilizáció fogja orvosolni.

az én sarkalatosan beteges elméletem (vérfarkas génjeim miatt, elnézést kérek előre is), hogy az ember kifinomult elméje és problémamegoldást könnyítő gondolkodása hozta a felemelkedését az őskorban, és ez is okozza a vesztét most.

szerencsére jópáran azt gondolják, érdemes visszanyúlni a régebbi életmódokhoz. warrior diet, paleo diéta, mind-mind valami régebbi kor életmódjához alkalmazkodik. amikor az embereknek még szükségük volt a fizikai erejükre, állóképességükre az életben maradáshoz.

edzésmódszerekben is, több száz éves vasgolyókat lóbálunk (még ha a rendszer modern is), vagy a saját testsúlyunkat használjuk, vagy csupa olyan tárgyat, amelyekhez nem sok csiga, vezetősín, deréktámasztás, szék kell.

régen hiába tudott valaki istenien rezegni egy platformon,a perzsák röhögve kardélre hányták, teszem azt.

viszont akik úgy meglóbálták a kardot, ahogy azt kell, eldobták a dárdát a messzi távolba, azok néhány nappal később vacsoráztak a pokolban, ugye. (http://www.youtube.com/watch?v=TeNGVS2T_Rk)

vagy hiába tudott valaki kecsesen lépcsőzőgépen riszálni, a barlangi medve vidáman dudorászva megette, ha nem tudott felmászni előle a sziklafalra.

de ezt már sokan elmondták előttem is.  igaz, nem lehet elégszer.

mindenhonnan azt sulykolják az elménkbe, hogy a csillivilli gépek megoldást nyújtanak a problémáinkra a lustaságunk ellenére is.

hogy csak a drága dolgok nyújthatnak megoldást, hiszen ha egy kezelés ilyen sokba került, az tutira használ nem?

amit ennyit reklámoznak a tévében, az igaz, nem?

szerintem nem. szerencsére vannak még más renegátok is, akik így gondolják. ők járnak edzésre hozzánk.

“Early man walked away as modern man took control
Their minds weren’t quite the same, to conquer was his goal
So he built his great empire and he slaughtered his own kind
Then he died a confused man, killed himself with his own mind

We’re gonna die
From our own arrogance“

(ps: Bad Religion feldolgozás)

NWdisO delay

mi sem bizonyítja jobban, hogy igazam lehet, mint a tény, hogy a világ szépen ezer és egy akadályt tolt annak útjába, hogy végre nekiálljak írni.

türelem. nekem nincs, nektek kell legyen

NWdisO .1

kezd összeállni bennem valami nagyon fura világkép, amibe valahol beleillik az ellentét a nemesen egyszerű vasgolyó és puszta test, valamint a high-tech-hájrezegtető és chipes rezegtetnivaló súly közti ellentét és végtelen távolság is.

meg egy csomó minden más. valószínűleg nagy újdonság nem lesz, csak annyira fejbeverő átlátni ezt a remek összeesküvés-elméletet…. vagy nem átlátni, hanem legyártani

lehet, hogy összesen lesz vagy 2 poszt, de lehet, hogy végre nekiállok írni

fogalmazás protokol agyban elindítva. addig is a címadó dalunk

Fit Balance – Functional Training Corner – RKC – FMS – SMR szakasz

Túl vagyunk egy újabb erőpróbán. A hangom feladta megint, pedig tudtam előre, hogy ez lesz, de direkt nem vittem cukrot a torkomra, mert mazochista vagyok. Május 8-án a Papp László Sportarénában volt a Fit Balance, ahol Bodnár Enik, Szigligeti Attila, és én küzdhettünk a hárombetűs triumvirátus népszerűsítésével.

Az egész rendezvény színes volt, hangos, volt sok bikinis izmos leányzó, és fecskenadrágos fiatalember, szép barnára fényezve, sok lelkes kenguru, rengeteg csodagép, amik ráztak, lebegtettek, húzogattak, feszítettek az emberek helyett, akik használták őket…..

Sok fitness-fogyókúrás kenyérke, rózsaszín és élénkzöld energiaitalok (bevallom, itt elcsábultam, és a rágóízű rózsaszínből ittam is – hiába no, az a nőies kis lelkem ), porok, fehérjék, feszülős ruhák, fitt és leendő-fitt emberek, Metallica, latin zene, és 240 bpm egyszerre.

A szerencsénk, hogy a legnagyobb színpad a másik oldalra nézett, és egy nagy függöny kicsit szűrt a hangból, de csak onnan. A többi fent említett a mi térfelünkön szólt.

A funcionális sarokban Lacee crossfit csapata, nagy gumilabdák, és a hátunk mögött álcahálós Bootcamp szomszédságába ékelődve tettük a dolgunkat.

Az FMS felelősök Enik és én voltunk, az SMR hengert Szigire bíztuk, az RKC-t pedig trióban toltuk.

Azon nem stresszeltem, hogy FMS mérésben kinek mi lehet a rejtett gyenge pontja. Természetesen fele-fele arányban nyúltam mellé vállmobilitás és aktív nyújtott láb emelés terén, ahogy azt már megszoktam. Volt, aki a lábát függőlegesen túl, nagyjából -30 fokig tudta gyönyörűen emelni, adtam is neki titokban 4 pontot
Azért páran fennakadtak a szűrőn, főleg aszimmetrikus lábemelésekkel, őket hengerre parancsoltam, ahol Szigi kolléga utasításai alapján szép javulások történtek. Ami újfent kiderült, fal hiányában néhány javítógyakorlat igen nehezen prezentálható….

A kettlebell órák már izgalmasabbnak ígérkeztek, mert nem derült ki számomra, hogy kezdő, vagy haladó bellesek érkeznek-e. De szerencsére mindkétféle egyszerre, így szépen elosztottuk őket egymás közt: volt, hogy Szigi vonult arrébb a már tapasztaltabb emberkével, mi pedig Enikkel a friss hússal foglalkoztunk, volt, hogy én javítottam ki rosszul megtanult dolgokat egy személyi edzőn, és akadt olyan is, mikor Enik sietett a fonalat kétségbeesetten elvesztő leányzó segítségére egy gyors privát órával.

Most már nem aggódtam azon, mint múltkor, hogy jaj, mit lehet megtanítani a gyanútlan áldozatoknak fél óra alatt, mert 1. egy egész óránk volt mindig egy programpontra 2. követtem a múltkor kifejlesztett programot (egyenes gerinc-pattanó csípő-feszítés-sumo deadlift-guggolás).

Szuperképességemet is használnom kellett, mikor egy 11 fős csoport jött lelkesen, hogy a 12 (azaz 12+1,5 – köszönjük, Lacee! ) négyzetméteres területen okuljon az RKC alapjairól. Mivel a múltkor megszoktam, hogy iszonyat szűkös az idő, alaposan, precízen és gyorsan megtanítottam, amennyit csak lehet, majd döbbenten tapasztaltam, hogy még van hátra vagy negyed órájuk…. Túl voltak már 11×5 guggoláson is, Enik gyorsan kezébe vette az irányítást, mondván, na, akkor most edzünk
Halo gyorstalpaló, kétkezes fej fölé nyomás gyorstalpaló, és guggolással összekombinálva már csinálták is. Így megint tanultam valamit: ezeket a gyakorlatokat viszonylag egyszerű elmagyarázni, és ha közben csapkodom a feszítenivalójukat, akkor nagy baj nem lehet – már ha feszítik is. Feszítették, elfáradtak, és ha csak kettőjüknek szöget ütöttünk a fejébe, már megérte.

Múltkor az SMR külön nem nagyon vonzotta az embereket, mondtam is a többieknek, hogy akkor legalább nézelődünk és pihenünk kicsit mi is. Hát persze, hogy volt olyan is most, hogy egy hengeren két ember feküdt Ennyit az előrejelzéseimről és a jóstehetségemről. Szigi szintén irgalmatlanul berekedt, ráadásul annyiszor masszírozta át magát mutogatásként, hogy lazább volt, mint valaha Azt mondta, a vádlijának már annyira nem is jó

Összefoglalva: nagyon húzós ezt a figyelmet igénylő sportot ilyen hektikus körülmények közt átadni, de megéri a fáradtságot. Amit legközelebb biztosan csinálnék, az egy haladókból, RKC-kból álló kiscsoportos mintaedzés bemutatása, hogy akiket érdekel, lássák, mi van még ebben a sportban deadliften túl. Így is mutogattunk az érdeklődőknek több gyakorlatot, de valami szép kis mini edzést jó lenne prezentálni. De ami biztos, a nagyszínpadra nem való a girya, instrukciók nélkül, a tömegeket sérülésveszélyesen megmozgatni….

Persze ilyenkor szögeket ütök a saját fejembe is, meg bogarakat teszek a fülembe, és elindul az agyam arrafelé, hogy lehetne ezt, és egyáltalán, a functional traininget külön erre kihegyezett rendezvényen, nyílt napon, kimegyünk-a-Kopaszi-gátra-Hősök-terére-Hortobágyra-megmozduláson népszerűsíteni. És álmomban önjáró hirdetőoszlopok vagyunk, füles gömbsúlyzókkal